dscf6470_1368791691.JPG_1000x1381

Annak adom, aki csinál nekem egy rongytakarót! :D

FüleViki 2013.05.17. 13:53

A bolond kalapos?

dscf6469_1368791048.JPG_1000x1396

Új füzetet kezdtem. A bolond kalapos? az első kép benne, kb. 2-3 nap alatt rajzoltam, rendkívül rossz hangulatban. A kérdőjel nem véletlenül került a cím után. Általában nem tudok érdemit alkotni, amikor rossz kedvem van, de akkor olyan mélyre döntötték az önbizalmamat, hogy muszály volt csinálnom valamit. A rajz segít levezetni a felgyülemlett feszültséget, és lássuk be, jobb, ha a ceruza mozgatására fordítom az energiát, mintha helyette a delikvens szemét kaparnám...

tul_az_operencian_1368790226.jpg_866x1192

Ez a kép már nem volt annyira spontán, itt konkrétan tudtam, hogy sárkányt akarok rajzolni. Tudtátok, hogy a magyarok hozták be Európába a sárkány kultuszt? És azt, hogy az Óperencián is túl az Ober Enns kifejezésből származhat, és Ausztria egyik részére utal? Na, de maradjunk a képnél: szóval, sok mese motívumait és szereplőit felfedezhetiek rajta. Az én legkedvencebb részem a fa, alatta horgásszal, felette tündérrel, de az égigérő paszulyt is szerettem rajzolni. A kedvenc képeim közé tartozik, sok mindent mégsem szeretnék róla mondani, a háttérben megbúvó kisebb figurákat mindenki fedezze fel maga. :)

FüleViki 2013.05.17. 13:27

Rapunzel

rapunzel_1368789684.jpg_2136x2916

Szintén spontán kép, egyenesen Anettnak. Több kedvenc részem is van rajta, pl. az ablak felső része, a hátsó szoba mennyezete, vagy a lány kezében tartott könyv (igen, Anett, az azért van, mert te is sokat tanulsz, és ezzel is rád akartam utalni... persze...). Ez egy meseillusztráció, nem kell bele feltétlenül többet látni, legalábbis én nem szántam mély filozofikus műnek. Vagy igen? :D

FüleViki 2013.05.17. 13:18

Botond tabló

botond_tablo_1368788455.JPG_2844x2040

Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, hogy mit ábrázol. Annyi a lényeg, hogy van egy saját történetem, amin fejben már hosszú évek óta dolgozom. Ennek a történetnek az első része szól Botondról, aki egy 7 éves kobold gyerek. Az ő történetével már találkozhattak azok, akik annó nyomon követték a képregényem második változatának facebook oldalát. Ezt azóta abbahagytam, és nem is tervezem, hogy Botond kalandjai ilyen formában folytatódnának tovább. Helyette úgy döntöttem, hogy a ceruzát tollra cserélem, pontosabban billentyűzetre, és jó másfél év gépelés után néhány hónapja megszületett egy kétszázegynéhány oldalas Word dokumentum, amelynek már készül a második része Bendegúz címmel. Erről a képről - talán az érzelmi kötődés miatt - nem írok negatív kritikát. Azt hiszem, ez az egyetlen rajzom, amitől semmi pénzért nem válnék meg - azért pedig, hogy még egyszer nekiálljak egy hasonlónak, nagyon sokat kéne fizetni.

A készítésről: ahogy sok más képem esetében, itt is hirtelen szállt meg az ihlet. Ez azt jelenti, hogy egyik pillanatról a másikra szinte kényszert érzek, hogy alkossak valamit, úgyhogy aznap is, amikor a Botond tablónak nekiálltam, spontán kiborítottam a papíros szekrényemet. Na de egy ilyen témához nem elég a mezei félig firkált karton, ehhez a képhez minimum Fabriano kellett. Csodák csodájára találtam is egyet, nagy boldogan előhúztam, és akkor... megláttam rajta a ronda vörös pöttyöket. Hogy miből származtak, és hogy kerültek a papírra, gőzöm nincs, de úgy gondoltam, legjobb kihívásnak felfogni a helyzetet. Így történt, hogy a szépséges Fabrianora helyenként más papírokat ragasztottam, ezzel téve változatossá a felületet. Aztán jöhetett a szókásos tűfilc és tus, kezdve a középső vékony csíkkal, aztán a mellette lévő 4 díszes ruhás alakkal, legvégül pedig Botond baloldali sávjával. A művelet hosszadalmas volt, kb másfél hónap, persze kisebb-nagyobb szünetekkel. 

Néhány hete ellátogattam a Műcsarnokba, és megnéztem Bukta Imre kiállítását. Őszintén mondom, hogy nagyon tetszett! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Az első teremben egy négyzet alaprajzú, életnagyságú házzal találjuk szembe magunkat. Minden fal más-más stílusban "épült", de a különbségek nem művészeti jellegűek, hanem a más-más társadalmi/anyagi szinten élő emberek körülményeit jelképezik. Minden házfalon egy ablak található, amely mögött videó ismétlődik, ahogy a ház lakója elhúzza a függönyt, kinéz, majd visszavonul, és ez után valaki kívülről betöri az ablakot. Az öreg néninél és a cigarettázó, koravén munkásembernél kővel, a gazdag üzletembernél baseball ütővel vagy bottal, a cigány családnál pisztollyal. Valami hihetetlen hatása van, és nagyon elgondolkodtató.

Az egyéb munkák javarészt a régi falusi élet témáiból merítenek. Nekem az istenes terem annyira nem jött be, nem önmagában, inkább a többihez képest. A hit-remény-szeretet tv-játékgép-csapos átfogalmazása viszont zseniális, nekem soha nem jutott volna az eszembe. A régi falusi ember (és szerintem a városi is, az előző generációkból) a tv-be veti a hitét, és nehezére esik elhinni, hogy abban nem mondanak igazat. A reményt a kocsmai játékgépek adják, hiszen ki tudja, mikor üti meg a főnyereményt? A szeretetet pedig a csapos képviseli, aki (bár csak az anyagi haszon miatt) meghallgatja minden panaszát, és kedvesen bánik vele.

A számomra legkedvencebb alkotás az egész kiállításon az a terem volt, ahol nagyjából egy magasan elvágott fatönköket helyeztek el, mellettük egy kis fahíddal. A terem viszonylag sötét volt, csak maguk a tönkök voltak megvilágítva, jobban mondva a tetejük. Kék fényt vetítettek rájuk, és a fa elvágott tetején vízgyűrű fodrozódott. Hihetetlenül szép volt! A kiállítás egyik központi témája a falopás volt, több műnél is láthattunk láncfűrészt, ill. csonka/még ép fákat.

Nagyon tetszett az a rengeteg, szabályos rendben egy nagy falra akasztott, nagyjából egyforma csuhéfigura, amit a következő teremben láttam. Nem tudom, miért, de kicsit komor hangulatot keltett bennem, ahogy igazából maga az egész kiállítás is, de talán eleve ez volt az egyik célja. Hiszen, ha belegondolunk, nem egy természetes dolog, ahogy a vidék városiasodni- vagy ha úgy tetszik, modernizálódni kezdett néhány évtizeddel ezelőtt. Persze, a haladás szükséges, de ezeket a képeket látva, ahogy pl. a falusi polgármester plázamakettet tart a  kezében, vagy a kendős néni bevásárlókocsit tol a szupermarketben, olyan érzést keltett bennem, mintha egy elzárt, tiszta kultúra lassú meggyilkolását néztem volna végig. A vályogházak közé felépített bevásárlóközpont úgy hat, mint seb a tiszta bőrön. Vagy mint az üvegcsörömpölés, ami megszakítja a csendet, miután egy elvetemült, rosszindulatú alak bedobja a nagymama muskátlis ablakát.

Összességében úgy gondolom, hogy ez a kiállítás fantasztikusra sikeredett. Nem az esztétikum a lényeg benne, hanem a realitás, és ennél a témánál úgy vélem, hogy ez így van rendjén. Talán ez volt az első alkalom, hogy nem zavart, ha egy műalkotás nem volt "szép". Nem tudom, meddig lesz fent a tárlat, de mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg, ha teheti. Én pedig gratulálok a művésznek és a rendezőknek is!

a_1356606695.jpg_1001x1335

Illusztráció Arany János Ágnes asszony című műve alapján.

Tamás rendelte tőlem karácsonyra néhány hónappal ezelőtt. Jó ötlet volt tőle a téma, talán valami hasonlóra volt szükségem, de a magam részéről annyira elfelejtettem ezt az amúgy fantasztikus költeményt, hogy egészen biztosan nem jutott volna eszembe "feldolgozni". Az biztos, hogy az utóbbi néhány hónap legjobb képe lett, bár a Roncsolt Greensleevest, és főleg a Tavaszt nem volt nehéz felülmúlni... A kis képek (köztük a középső naggyal együtt) kissé képregényszerűen követik a cselekményt. Felül még a lepel és a kéz véres, alul már csak a háttér (vagyis az Ágnes mögött maradt emlékek). Nagyjából ennyi a lényeg, aki ismeri a verset, úgyis tudja, hogy miről van szó, aki meg nem, az olvassa el, mert megéri! Hogy mikor töltök fel újra valamit, azt nem tudom. Egyrészt, mert jön vizsgaidőszak, és nem lesz túl sok időm, másrészt pedig úgy érzem, itt az ideje, hogy kicsit átgondoljam/átértékeljem az alkotói pályámat.

FüleViki 2012.12.06. 17:43

Tavasz

tavasz_1354811965.jpg_1148x808

Eredetileg meg akartam csinálni mind a négy évszakot, de ennek a képnek az esetében több volt a negatív kritika, mint a pozitív, úgyhogy egyedül marad. Jelenleg különös alkotói válságot élek: vannak ötleteim, amiket megvalósítok, de utóbb mindről kiderül, hogy nem jó. Remélem, ez az állapot nem tart sokáig. Gimis koromban akkor éltem meg ilyen pillanatokat, amikor "szintet ugrottam". Remélem, most is hasonló lesz a végeredmény, és nem kell "kiégéstől" tartanom.

viki_1353068055.jpg_1400x1992

Sajnos azt kell mondjam, nem csak a címe miatt roncsolt, hiszen a fotó minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. Na mindegy, ettől eltekintve a képről a következőket kell tudni:

Köszönet az ötletért Josh Groban fantasztikus tehetségének, ami mármár a zsenialitás határát súrolja, és annak a hátborzongatóan szép produkciónak, amit What child is this címen művelt a karácsonyi albumán. Innen jött az ihlet, hogy próbálkozzunk egy Greensleevs portréval. Alőször is felvázoltam az arcot, aztán kaptam egy kisebb hisztirohamot, mert annyira nem tetszett. Egy laza mozdulattal rádobtam a kacatosládám tetejére, mondván: majd ha elkap az ihlet, rajzolok valamit a hátuljára. Eltelt pár nap, és meglátogatott Merci. Megmutattam neki Josh csodálatos előadását, aztán meghallgattuk újra, majd még legalább ötször. Közben meglátta a portrévázlatot, és elkezdtünk poénkodni, hogy ha egyszer elkészül, életem második rajongói leveléhez mellékelve postára adom. Aztán Merci hazament, én pedig fojtattam tovább napi tevékenységeimet, míg nem egyszer... Halk suttogásra lettem figyelmes a kacatosláda felől. A hang hozzám beszélt, és ezt mondogatta:

"Folytass! Folytass! Fejezz be!"

:D Na jó, nem, szimlán megláttam, és elkapott a "csakazértisbefejezem nehogymárnejöjjönössze" hangulat. Elővettem a vízfestéket, és megállapítottam, hogy rohadjon meg, a fele ki van fogyva... Na mindegy, azért elkezdtem festeni. Természetesen az első 10 percben elrontottan, ugyanis annyira felázott az egész, hogy egy helyen kisimíthatatlan gyűrődés keletkezett az arcon.. Olyan mérges lettem, hogy elkezdtem kézzel nyüszikölni, és egy pontban feljött a papír felső rétege. "Hoppá!" - gondotam magamban, ebből még lehet valami. Megfogtam a kis szakadást, és egy hosszú részen lehúztam a réteget. Ettől kezdve szándékosan roncsoltam az anyagot. Közben vettem vízfestéket, hogy normálisan be tudjam fejezni, és ma éjjel fél kettőkor nagynehezen sikerült aláírnom (mivel az ezüst színű vízfestéket nem fogta meg az a szemét tűfilc...).

Végeredményben megállapíthatom, hogy nem lett olyan rossz, mint amilyenre számítottam. Ennek ellenére festészetből még mindig van hova fejlődnöm, úgyhogy mostantól rajta leszek az ügyön. Persze a kép nem lesz postázva, marad szépen nálam (na, ha valaki meg akarja venni, ne fogja vissza magát, velem lehet egyezkedni :D).

Már jó régen ígértem, hogy írok egy rövid beszámolót a bécsi Múzeumok Éjszakájával kapcsolatos élményeimről. Ez az esemény ez év október 5-7 között zajlott az osztrák fővárosban, ám jómagam csak az utolsó napon vettem részt rajta. Szombathelyről indultunk, az ottani egyetem szakkollégiumának szervezésében. Az útról Merci barátnőm révén szereztem tudomást, és nagy örömömre Alina is csatlakozott hozzánk. Azért is örültem ennek az útnak, mert (ha csak néhány órára is) nosztalgiázhattam egy kicsit Szombathelyen, BA-s korszakom emlékei között.

Az út elég döcögősen indult, mivel a buszunk lerobbant valahol útközben, mielőtt felvehetett volna minket, és beletelt néhány órába, mire sikerült szerezni helyette másikat. A lényeg, hogy estére odaértünk Bécsbe. A belépőjegy feljogosított minket a helyi tömegközlekedés használatára (jelzem, ha jól tudom, ez Magyarországon is így volt), a múzeumok között pedig különjáratokat lehetett igénybe venni. A szakkollégiumi tanárnő útitervét mi, finnyás művész/művészettörténész jelöltek gyorsan megvétóztuk, na, nem mintha a kalapmúzeum nem lenne érdekes, de mára már vagyunk annyira szakbarbárok, hogy csak a "saját" terepünkön érezzük igazán jól magunkat - nem beszélve arról, hogy mi ezért jöttünk, és már napokkal az utazás előtt a legoptimálisabb útvonal összeállításán fáradoztunk.

Első megállónk Felső Belvedere volt. A kései indulás miatt kemény másfél órába voltunk kénytelenek belezsúfolni ennek a vizuális Kánaánnak a befogadását, ami végül meg is hozta gyümölcsét, hiszen a mai napig nem tudok visszaemlékezni, ki volt a festője annak a képnek, amelyen beleszerettem az ábrázolt alak mesterien megmunkált kézfejébe. A Klimt tárlat egyszerűen lenyűgöző volt! Az érzést, amit némely képe előtt éltem át, ha akarnám, sem tudnám leírni, de az biztos, hogy nem egy misét mondatnék, ha a festészeti tudásom egyszer a Mester közelébe érne! Aztán ott volt még David Napóleonról készített lovas képe, és a többi XIX-XX. századi remekmű, többek között Van Gogh, Monet, Rodin, Rudolf Hausner- akit fel sem ismertem elsőre, mert az itteni képe még nem tükrözi a rá annyira jellemző, vibráló szín- és elképesztő formavilágot.

Belvedere után életemben másodszor meglátogattam a Kunsthistorisches Museum állandó kiállítását, ahol aztán annyi mindent láttam, hogy csak győztem feldolgozni. Természetesen hoztam a formám, mint mindig: belépve az egyik terembe elkezdtem löködni Mercit, hogy "Te, te, ez pont olyan, mint egy Caravaggio!!!" Mire Merci kissé szánakozva rám nézett, és megkért, hogy olvassam el a feliratot (a kép valóban Caravaggio volt)... Ezek után gyakorlatilag szembejött velem a tavalyi Tiziano tananyag több mint fele, az első féléves középkor előadás jeles művészeinek több képe, illetve eddigi életem legnagyobb katarzisélménye (vagyis az egyik, mert néhány éve a Szépműben Leonardo Hermelines hölgye igencsak megérintett), szóval Jan Vermeer: A festészet allegóriája.

Aztán áttértünk az ókori tárlatra, ahol megcsodáltuk az egykori görög és római mesterek keze munkáját, illetve a nagyszentmiklósi kincset, ami azért eléggé fájó pont, hiszen nem itthon nézegethetjük.

Ezek után elhatároztuk, hogy a maradék egy órában átmegyünk a Leopold Múzeumba megnézni a japán metszeteket. Mentünk is volna, ha én ügyes nem hagyom el a jegyem a mosdóban... Ennek eredményeként szétváltunk, és Alinával úgy döntöttünk, meglátogatjuk a múzeumi kávézót, utána pedig felmegyünk az emelvényen, hogy megcsodálhassuk Gustav Klimt hihetetlen falfestményeit. Életünk legdrágább kóláját kellemes jazz zene társaságában fogyasztottuk el, már maga az élmény is megérne egy külön beszámolót, az utána következő falképekről nem is beszélve.

Zárásképp betértünk a múzeumi shopba, ahol legszívesebben mindent felvásároltam volna, de végül beértem néhány apróbb szuvenírrel. 

Kilépve a Múzeumból Alinával úgy döntöttünk, sétálunk még egy kicsit a gyülekező előtt. Találkoztunk is két útitársunkkal, én pedig átcsaptam hittérítőbe. Történt ugyanis, hogy az egyik hölgy, mit sem sejtve művészeti hátteremről feltette nekem a nagy kérdést: Mondja már meg, mit esznek az emberek ezen a Klimten? Első döbbenetemből magamhoz térve tartottam egy kisebb szemináriumot a Mester munkásságának értékéről, megfűszerezve a személyes véleményemmel, amely sokszor talán elég elfogult, hiszen a kedvenc festőmről van szó. Szerintem nincs még egy olyan ember, aki ilyen elképesztő harmóniával képes együtt alkalmazni a 2 ill. 3 dimenziót, illetve ennyire jól megtalálni az átmenetet a klasszikus és a modern művészet között. És akkor a technikai zsenialitásról ne is beszéljünk. Egyszer lesz egy Klimt-mintás ét- és pohárkészletem, de ez már nem ide tartozik. :D

FüleViki 2012.11.04. 17:28

Hamupipőke

hamupipoke2_1352046276.jpg_998x1360

A klasszikus sorozat 2. darabja. Ajándékba készült egy nagyon kedves ismerősömnek, és jelenlegeg egy 2. verzióra is van megrendelő. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem készítek belőle harmadikat, ha valaki szeretné. Hamupipőkének az én képem esetében nincs különösebben érdekes története, csupán annyi volt a koncepció, hogy egy régi mese illusztrációját készítsem el. Talán érdekesség, hogy amióta ebben a stílusban dolgozom, még nem használtam belső térábrázolást. Nos, ez félig meddig belsőnek számít, bár nem túl bonyolult, és a helyes perspektívára sem figyeltem annyira, ahogy régen szoktam - úgy éreztem, ennek a képnek annyira nincs szüksége rá.

FüleViki 2012.10.29. 13:38

Hófehérke

hofeherke_1351513627.jpg_1268x990

kb 50x70cm, szokásos technika. Ő úgy történt, hogy az én kedves Merci barátnőm annyira mondta nekem, hogy mennyire fantasztikus az Egyszervolt holnemvolt című sorozat, hogy rászántam magam, és elkezdtem nézni - másodszor, mivel hónapokkal ezelőtt elsőre nem jött be. De azok után, hogy túljutottam az első részen, tényleg megtetszett, olyannyira, hogy az egyik kedvenc sorozatom lett. Aztán vettem egy képkeretet az előző elkészült képemre, és csodák csodájára sikerült egy darabban kivennem belőle a fehér háttér papírt, sőt mi több, egyetlen árva szakadás nélkül! Bizonyára a kék tündér vezette a kezem, tekintve, hogy nem kötöttem alkut a sikerért Rumpeltstiltskinnen. És ha már a kezembe került egy gyönyörű, tiszta fehér lap ráadásul közel félíves méretben, nem volt kérdés, hogy mihez kezdjek vele. Ha pedig Hófehérke, akkor nem lehetett más a címzett, mint Merci, tekintve, hogy amúgy is ígértem neki egy képet már vagy egy éve. A szoknya a kedvencem, egyszerűen öröm volt rajta dolgozni (nem mintha a többi részén nem lett volna az). Igaz, majd' beleőszültem, mire kész lett az összes kis pötty és szirom, de annyira jó látni, amikor kezd kialakulni a végeredmény! A folyamat a legszebb, azért érdemes nekiállni, nem a kész műért, hiszen az már nem változik, tehát ilyen téren nem is túlságosan izgalmas. Az alma egy kicsit feldobja azzala  pirossal, nem? Jó nézegetést kívánok, és tudom, hogy még mindig jövök nektek egy bécsi beszámolóval, remélhetőleg az is a napokban meglesz.

FüleViki 2012.10.22. 17:07

Cím nélkül

20121022763_1350918319.jpg_1476x1912

Ildinek sok szeretettel születésnapja alkalmából.

FüleViki 2012.10.11. 21:08

No comment...

Ma részt vettem egy kiállításon. Fotós képek voltak láthatók, és órai kereteken belül mentünk. Maga a fotós tartott nekünk bemutatót és egyben kiselőadást, amelyben, bár nem tudom szó szerint idézni, de nagyjából ez a mondat hangzott el: szerencsére a képzőművészet a 20. században már túllépett az ábrázolási kényszeren. (Az utolsó 2 szót pontosan idéztem.) Azt hiszem, erre nem lehet mit mondani. Először megrökönyödtem, aztán mérges lettem, de úgy gondoltam, nem kéne kisétálnom a teremből. Nem állítom, hogy nincs érték abban, amit csinál, mert ez nem lenne igaz, és tekintve, hogy elismert kortárs művész, nyilván többet ér a pályája, mint az én kis kezdetleges szárnypróbálgatásaim, amiből (ha a mostani tendenciát mutatom), a jövőben sem lesz sok minden. De nem túl jó, amikor az ember elképzel magának egy álmot, évekig tanul, gürcöl, megpróbál megfelelni, aztán jön egy garbós fazon, és egyetlen mondattal dönt egyet a kis fejbéli kártyaváron. Nyilván az egész építmény nem omlik össze, de a ledöntött bástya romjai között megjelenik a gaz, a "mi értelme" kérdés formájában. És kérdéses, hogy ki lehet-e irtani? Vagy a sokéves küzdelem és belefektetett energia (nem beszélve az anyagiakról) mind feleslegessé válik? Most úgy tűnhet, hogy kissé túldramatizálom a dolgokat. Talán tényleg így van, de az utóbbi időben olyan gyorsan kapom a pofonokat az élettől, hogy nincs időm elgondolkozni az előzőn, mert máris csattan a másik. Jelentkeztem egy illusztrátori állásra. Visszaírtak, kértek tőlem 2 próbaképet egyhetes határidővel, nagy felbontásban, mondván, hogy majd ezek döntenek. Én meg elküldtem. És persze az ember mindig utólag okos, én is csak a rajzaim elküldése után jártam utána a dolgoknak, és bizony nem egy kommentben olvastam, hogy az adott helyen az illusztrátorok nem lettek megfizetve a munkájukért. Ebből nem tudom, mennyire igaz, de mivel már napok teltek el azóta, hogy az emberem jelentkezett, kezdek félni egy kicsit. Nem szeretek ingyen dolgozni idegeneknek, azt pedig pláne nem szeretem, ha átvernek és kihasználnak. A másik az Erdő mélye kép: lejárt az egy éves határidő, sőt, talán egy kicsit túl is csúsztam rajta, persze senki nem jelzett, hogy mehetek érte. Az illusztrációk kevésbé érdekelnek, mert azokat 2 nap alatt összedobtam, de Erdő mélye hónapokig készült. Remélem, visszakapom. Szóval, most kicsit nagy rajtam a nyomás, ami általában nem tesz jót az alkotókedvemnek, és rendszerint ilyenkor szoktam "alkotói válságba" kerülni. Remélem, most nem fog bekövetkezni, úgyhogy neki is álltam egy képnek - hátha. A téma még titok, részben azért, mert egyenlőre én sem tudom, mi lesz belőle, de amint lehet, posztolom. Addig viszont a türelmeteket kérem, mert legfeljebb szöveges posztokat fogok írni. Egy biztos lesz a közeljövőben: mégpedig egy kis úti beszámoló a bécsi Múzeumok Éjszakájáról!

FüleViki 2012.10.10. 10:51

Új hátteres 2.

allvanyos_1349858932.jpg_1984x1417

És képzeljük el, hogy az ablakok fölött fehér borostyánlevelek futnak... Aztán térjünk vissza a valóság puritán megnyilvánulásához, és köszönjük meg a technikának, hogy a folyton felmerülő új problémákkal örökösen kihívások elé állítja pallérozódásra vágyó elménket! :)

FüleViki 2012.10.10. 10:48

Új hátteres 1.

aranypergos_1349858516.jpg_1984x1417

Sajnos még nem szolgálhatok új képpel, úgyhogy csak a múltkor bemutatott 2 animáció részlet új, felújított hátterű változatát oszthatom meg veletek. Igazából ez sem teljesen új, hiszen egy régebbi képemről szedtem le, és tettem be ide kissé átszabva (k italálja ki, hogy melyikről??? -puskázni nem ér). Előszőr külön akartam rajzolni hozzá valamit, ám ebben megakadájozott egy aprócska, mégis nagyon sok kellemetlenséget okozó technikai probléma: a laptopom valamiért nem érzékeli a telefonomat, így a befotózott anyagot nem tudom átküldeni rá. Persze, tudom: használjak adatkábelt. Ugye, ha tudnám, hol van... Na mindegy, majd ezt a problémát is megoldom valahogy, bár ezesetben úgy érzem, a háttér végleges marad.

untitled-1_1348650993.jpg_1984x1417

Ő lenne a 2. rész (ami először készült el).

https://www.facebook.com/photo.php?v=459453264099744&set=vb.393909453987459&type=2&theater

teljesebb_copy_1348650597.jpg_1984x1417

Egy leendő animációs munkámból kivágott kép. Jelenleg 2x11-2 másodperc van kész a műből, azok is helyenként csiszolásra szorulnak. Mivel videót nem tudok ide feltölteni (eddig legalábbis nem jöttem rá, hogy kell), megadom a linket a facebook oldalamhoz, akit érdekel, ott megnézheti a másik résszel együtt. Photoshopban készült, és azért ilyen rövid kis szakaszokból áll, mert rengeteg a réteg, és folyton lefagy a program. Remélhetőleg egy év alatt elkészül az egész, aztán már csak valami zenei betétet ill. narrátort kell alá szereznem. Utóbbira vannak ötleteim, zenei ötletekkel viszont bombázhattok! :)

https://www.facebook.com/photo.php?v=459451904099880&set=vb.393909453987459&type=2&theater

FüleViki 2012.09.25. 18:54

Almaszüret

almas_1348590852.jpg_1740x1240

Miután sokadszori nekifutásra sikerült feltöltenem, elmesélem röviden a kép történetét. Először is volt nálunk egy szilvaszüret (vagy inkább szüretecske, tekintve, hogy mindössze 1 fáról kellett leszednünk az amúgy nem kevés termést). Szóval, ezen a szüreten megjelent Ancsika, az én kedves kis barátnőm egy gyönyörű piros székely ruhában, és én készítettem róla egy fotót, amint a nagy fonott szilváskosarat fogja. Innen jött az ötlet, hogy ezt a mozdulatot a következő képemen is megörökítsem. Persze, a kosarat tartó nőalak az én munkámom idősebb Ancsinánál, és a ruhája is más. Szilva helyett pedig almákat ábrázoltam, mivel úgy gondoltam, hogy ezeknek a kontúrja talán könnyebben felismerhető, és kevésbé pepecselős munka megrajzolni őket. Mielőtt nekiálltam volna, egy szőlőszüreten is részt vettem, ami további ihletforrásként szolgált. Aztán elkezdtem dolgozni a képen. Ritkán mondom ezt, de nagy munka volt elkészíteni. Még ritkábban mondom, de untam a végére. 70x100-as méret, mostanában csak a Gyöngyök képem volt ekkora, de az egy festmény, úgyhogy nem kellett vele ennyit vesződnöm. Idegtépő volt, mert úgy éreztem, fikarcnyit sem haladok. Hiába dolgoztam rajta minden nap, volt, hogy órákig, a kép nem akart elkészülni. Az áttörést az utolsó este jelentette. Végre valahára elkészült az összes alak, és azok a ... fák is megkapták a lombkoronájukat, úgyhogy jöhetett a háttér, valamint az előtér kidolgozása. Onnantól ismét öröm volt a munka, mert végre láttam a végét! Felkerült az aláírás, és datáltam is, ami eddig nem volt szokásom. Elmúlt 10 óra, kb kifolyt a szemem, de úgy gondoltam, azért is lefotózom. Felragasztottam a falra, mert a miniszobám padlóján nem volt elég hely. A telefonos kép katasztrófa lett. Elkértem Biától a fényképező gépét, aminek lemerült az aksija. Kaptam egy kisebb dührohamot, de aztán megnyugodtam, feltettem a gépet töltőre, és lefeküdtem aludni. Másnap reggel jobban szemügyre vettem, és nagyon üresnek találtam a hátteret. Újra előkerült a filc és a tus, és ott a falon megrajzoltam a fotón alig látszó kis házakat ill. Még kevésbé látszó fákat. Így már jobban tetszett, tehát lefotóztam, feltöltöttem, és most itt van. Jó nézegetést kívánok hozzá! :)

FüleViki 2012.09.21. 18:28

Saját vélemény

Mivel mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani, és ez alól úgy érzem, én sem vagyok kivétel, úgy döntöttem, megosztok veletek néhány gondolatot a mai tapasztalataim alapján. Aztán, akinek nem tetszik, az maximum nem olvassa el. Délután ellátogattam a Műcsarnokba, és megnéztem a Mi a magyar? című kiállítást. A végére a következő érzések kavarogtak bennem: 1.: Ha ezt jelenti magyarnak lenni, akkor én fogom magam, keresek egy szimpatikus hidat, és a Dunába ugrom. 2.: Ha erre halad a képzőművészet, akkor talán jobb, ha még így, a pályám legelején "letészem a lantot", vagy inkább már eleve fel sem veszem. Nem mondom, hogy nem voltak jó dolgok. Az első terem, ha jól emlékszem, a "Legendák terme" kimondottan tetszett, leszámítva az elektronikus gitáron játszó Mátyás királyt. A lovához hajoló Atilla vitte a pálmát, az szerintem hatalmasra sikerült, főleg a hun király arca és tekintete. A kamerából és árnyékokból álló turul madár is rendkívül ötletes volt, a nyílvesszőkkel átlőtt alma szintén, a Csodaszarvas animációt pedig alapban nagyra tartom, bár nem tartozik a kedvenc Jankovics Marcell produkcióim közé. A többi teremben is találtam jó műveket, olyanok is akadtak, amikre azt mondtam, igen, ha lenne rá pénzem, még fizetnék is érte. Viszont, volt néhány munka, amitől kikészültem. Az első számú, az a wc-be vizelő embert bemutató videó volt. Bevallom, nem álltam le, hogy hosszabb ideig tanulmányozzam, úgyhogy ezért nyugodtan lehet hajigálni a köveket, azt is lehet mondani, hogy maradi vagy korlátolt vagyok, lehetséges, hogy nem vagyok elég nyitott vagy értelmes a befogadáshoz, és valószínűleg pályát kéne módosítanom, de nekem ez akkor is sok volt. Mi a magyar? Ez? Mert ha igen, akkor én köszönöm, nem kérek belőle.  A másik dolog: nem biztos, hogy elvárható a kortárs művészektől, hogy olyan fokú festészeti tudással rendelkezzenek, mint az előző századok legnagyobb mesterei, bár szerintem ez kéne, hogy legyen a követendő példa. De miért tűnik úgy, mintha némelyik kép egy vászonra kivetített fotó görcsösen átmázolt, minden lazaságot és profizmust nélkülöző mása lenne? Attól sem voltam elragadtatva, hogy szembe találtam magam Kiszel Tünde vagy "szent" Bakács portréjával, akiket nagy nemzetközi művészek stílusában próbáltak meg bemutatni. De mindegy, még erre is azt mondtam, hogy elmegy. Ami rettenetesen elszomorított, hogy az első termen kívül ha jól emlékszem, sehol nem láttam kimondottan optimista, a nemzettudatot hangsúlyozó, büszkeségérzetet kiváltó munkákat. Ami kimondottan magyar téma volt, azt vagy fekete-fehérben, vagy romos formában, vagy pesszimista kisugárzással tálalták, így a tárlat végére nem sok életkedvem maradt. Komolyan gondolkodóba estem, hogy hagyom a fenébe a művtörit, és többé ceruzához sem nyúlok, mert így nem biztos, hogy van értelme. Az is lehet, hogy nincs igazam, ez mind szép és jó, csak én nem vagyok képes a befogadására. Ezt mindenki döntse el maga. 

FüleViki 2012.09.19. 12:15

Csak szöveg

Az utóbbi napokban kicsit hanyagoltam a feltöltést, ami meg is látszik az amúgy sem eget verő nézettségen. A héten nem is valószínű, hogy új képet töltenék fel, mivel a régiek közül most nem nagyon szeretnék, friss produkció pedig még nincs. Most épp egy nagyobb méretű grafikán dolgozom, 70x100-as, mint a Gyöngyök című munkám. Fekvő kompozíció lesz, hasonló stílusban, mint általában a grafikáim, de egy kicsit mégis más, talán egy fokkal komolyabb. Igyekszem mozgalmasabbá tenni a figurákat, és mélyebbé a teret. Nem nagyon szeretnék mást elárulni, talán még annyit, hogy őszi téma lesz. Úgy számolom, hogy még egy hét kell, mire elkészül, de lehet, hogy több. Sajnos elég sok minden közbejön, ami miatt meg kell szakítanom a munkát, ma épp az egyetem tanulmányi osztályával volt-lesz némi közjátékom, és hogy őszinte legyek, emiatt néha robbanni tudnék. Aki felsőoktatásban tanul, annak ezt gondolom nem kell bemutatni... Sokszor úgy érzem, hogy nem maga a tananyag vagy a vizsgaidőszak a nehéz, hanem a rengeteg, ügyintézéssel kapcsolatos felesleges kör megtétele... Na de mindegy, azért van, ami kárpótol: hétfőn latinul okosodtam, tehát már beírhatom az önéletrajzomba, hogy 4 nyelven beszélek (elméletileg, csak megszólalni ne kelljen). Ma volt egy tök jó újkor órám, és örömmel jelentem, hogy kezdem megszeretni a XVIII. század művészetét! Holnap pedig ismét ellátogatok a zsámbéki romokhoz, ezúttal egyetemi keretek között, pénteken pedig a Műcsarnokba megyek. Kell ennél több? :D (Persze, nyilván igen, de ugye "Aki a kicsit nem becsüli...") Szóval, mára ennyi tellett tőlem, de hamarosan visszatérek!

Szép napot mindenkinek!

Karácsonyra képkészítést vállalok! Ha valakit érdekel, keressen fel e-mailben: fuleviktoria@gmail.com

FüleViki 2012.09.12. 19:43

Mesemesemátka

mesemesematka2_1347470540.jpg_492x369

Mint a legtöbb esetben, ennél sem tudom pontosan, hogy mikor készült. Nagyjából 2 éve, miután elkerültem Szombathelyről Pestre. Merci és a vőlegénye ihlették, egy kicsit róluk akartam mintázni az alakokat. Ez nem műalkotás, mégcsak műnek sem mondanám, inkább csak egy játék, ami ebben a formában kizárólag a számítógép monitorján létezik. Persze, van tartalma, és jelképeket is találhatunk rajta, hiszen ott a vár, a templom, a Nap, a Hold, a kehely-szoknya stb, de azt hiszem, ezek összességében nem sokat számítanak. Nekem csak az a lényeg, hogy jobb kedvem lesz, ha ránézek, mint ahogy általában jobb kedvem lesz, ha Mercivel beszélgetek. Mert olyankor mindig tudom, hogy nem kell túl menni az Óprencián, hogy találjak egy hasonszőrűt. :)

Különös, hogy mire képesek a színek. Gondolom, sokaknak feltűnt már, hogy a színes képeket mennyivel vidámabbnak találjuk, mint a monokrómakat. Én tudatosan törekedtem rá, hogy ezen a képen minél több szín megjelenjen, minél rikítóbb, de lehetőleg még ízléses formában. Azt hiszem, itt ábrázoltam először az egymás mögötti dombokat, de ezt nem tudom biztosan. A gömbőlyű formákban is ott rejlik a játék, mintha sok-sok labda lenne egymás mögött. Jó érzés volt elkézíteni egy-egy dombot. Ma már nem szívesen színezek számítógéppel, főleg amióta felfedeztem a vízfestéket. Kár, hogy festeni macerásabb, mint rajzolni, ha nem lenne az, biztosan több színes képem lenne. Ha egyszer lesz gyerekem, egy ehhez hasonlót fogok festeni a szobája falára. 

FüleViki 2012.09.09. 12:32

Erdő szélén

20120909746_1347186146.jpg_350x491

Igazából örülnék, ha kapnék néhány véleményt ehhez a képhez, mert én nem vagyok odáig tőle... A fák nem lettek rosszak a háttérben, és úgy külön-külön az emberek sem, de valahogy mintha nem jönne össze az egész... Talán azért, mert a hajak megoldása más, mint ahogy eddig csináltam. Nem biztos, hogy ezt a stílust kéne tovább vinnem. 

Magáról a témáról nem tudok mit mondani. Nem volt semmi ötletem, viszont nagyon unatkoztam, és csinálnom kellett valamit. Megrajzoltam a 3 első alakot, utána napokig hozzá sem nyúltam, mert nem tudtam folytatni. A hátteret 2 nap alatt "csaptam hozzá", mindenfajta tervezés nélkül, ami meg is látszik, mert az egésznek kb semmi értelme. Bár, annyiban igen, hogy most már tudom, merre ne menjek tovább. Annyira rossznak nem tartom, mint ahogy itt most első olvasásra tűnhet, csupán arról van szó, hogy kezdem unni ezt a stílust, de mintha képtelen lennék tovább lépni. Talán nem kéne annyira erőltetnem, elvégre a Szóló szőlő kép, ami az egészet elindította, szintén spontán született.

Szóval várom a véleményeket/kritikákat, ha van kedvetek, ne kíméljetek!

FüleViki 2012.09.08. 12:44

Erdő mélye

erdo_melye_1346757283.jpg_1337x945

süti beállítások módosítása