Szóló zőlő, mosolygó alma, csengő barack. Ennél a képnél használtam másodszor azokat az elemeket, amelyeket jelenleg is próbálok továbbfejleszteni ill. kombinálni az új dolgokkal (az első a Páva minta volt). Ez a stílus még csak kísérleti stádium, és talán más is érzi, amit én, hogy néhány munkám lehet, hogy egy kicsit sok. Néha nehéz megállni, hogy egy képen belül ne alkalmazzak mindent, ami az előzőeken megszületett, de igyekszem visszafogni magam, és rendet teremteni a káoszban.

Ez a munka még vizonylag egyszerű a későbbiekhez képest. Tűfilccel és fekete tussal készült. Nem túl nagy méret, kb A/3, és egy vázlatfüzetben szerepel, amit édesanyámtól kaptam 1 vagy 2 évvel ezelőtt. Ez a füzet sokáig hevert a polcon. Talán nem is került volna elő, ha nem iratkozom be a Pázmányra művtörire, és nem érzem úgy, hogy a (tőlem szokatlanul sok) tanulás teljesen elveszi az időmet az alkotástól. Szombathelyen nem volt ezzel gond, hiszen művészeti szakon alapvető a rajzolás és fetés. Az elméleti háttér elsajátítása azonban nagy kihívásnak bizonyult, kezdetben nem is voltam biztos benne, hogy bírni fogom. Ráadául kezdtem úgy érezni, hogy kiesem a gyakorlatból, ezért ki kellett találnom valamit, amivel ha nem is fejlesztem, de legalább szinten tudom tartani magam. És akkor rátaláltam A füzetre. Szinte mindenhová magammal vittem, így elmondhatom, hogy a legjobbaknak tartott munkáim nagyrészt óraközi szünetekben keletkeztek. Nem a Szóló szőlő kép az első benne, ez talán az 5. oldalon van. Talán furcsa, hogy nem a témához kerestem ábrázolási módot, hanem épp fordítva. Már nem emlékszem, hogyan, de eszembe jutott, hogy hajfonatokat kéne ábrázolni, amiben a Páva mintához hasonló szirmú virágok lennének. Ehhez feltétlenül nőalakokra volt szükségem, de az egyet kevésnek éreztem, a kettő az páros, nem olyan szerencsés kompozícióban. Tehát maradt a három. Már csak a téma hiányzott. Mivel a Páva minta elég népies, így csak az ilyen jellegű történetek jöhettek szóba. És ki lenne a legalkalmasabb ötletforrás, mint Benedek Elek? Átnéztem hát néhány általa leírt mesét, és rátaláltam Szóló szőlőékre. 

A lényeg: Köszönöm, Anyu, hogy megvetted a füzetet! :)