Az első kép, amit rendelésre készítettem (leszámítva néhány középiskolás tablót), és remélem, hogy nem az utolsó. Az első kép, amihez vázlatot készítettem, és szerintem az utolsó. A vázlat szörnyű lett. (Na jó, annyira nem, de nem is dicsekednék vele.) Az volt a baj, hogy nem gondoltam át. Épp egy csodálatos erdélyi út közepén tartottam, természetesen velem volt A füzet, és a szállodában töltött időt ütöttem el vázolgatással. A végleges verzión sok dolog megmaradt azért arról a képről, de ez jelentősen lágyabb és szebb lett. A téma a megrendelő ötlete volt, de a kivitelezést teljesen rám bízta. Érdekes, magamtól eszembe sem jutott volna, hogy "hozzányúljak" a mitológiához. Talán neki sem, ha nincs az az újkor óra az egyetemen, ahol Tiziano munkáját elemeztük. Szóval, ha jóval szerényebb minőségben is, mint a mesteré, megszületett ez itt. Aztán egy szép tavaszvégi délutánon elváltam tőle. Nehéz volt a búcsú, de nem annyira, mintha A füzetből kellett volna kitépnem egy lapot. És nem azért, mert ezt kevésbé tartom jónak, sőt, ez a kép szerintem jobb is a legtöbb füzetbeli munkámnál. Azért volt könnyebb a búcsú, mert eleve megrendelésre készült, és már az első ceruzavonásnál tudtam, hogy nem hozzám fog tartozni. Kevés dátum van az életemben, amit megjegyzek, de 2012.05.22. ilyen alkalom. Akkor adtam át a képet jelenlegi tulajdonosának. Emlékszem, esett az eső. Szeretem a nyári záporokat, amikor szinte sistereg az aszfalt, és olyan jellegzetes az illata. Nem volt nálam esernyő, vagy ha igen, akkor sem húztam fel. Néha jó egy kicsit megázni.