kb 50x70cm, szokásos technika. Ő úgy történt, hogy az én kedves Merci barátnőm annyira mondta nekem, hogy mennyire fantasztikus az Egyszervolt holnemvolt című sorozat, hogy rászántam magam, és elkezdtem nézni - másodszor, mivel hónapokkal ezelőtt elsőre nem jött be. De azok után, hogy túljutottam az első részen, tényleg megtetszett, olyannyira, hogy az egyik kedvenc sorozatom lett. Aztán vettem egy képkeretet az előző elkészült képemre, és csodák csodájára sikerült egy darabban kivennem belőle a fehér háttér papírt, sőt mi több, egyetlen árva szakadás nélkül! Bizonyára a kék tündér vezette a kezem, tekintve, hogy nem kötöttem alkut a sikerért Rumpeltstiltskinnen. És ha már a kezembe került egy gyönyörű, tiszta fehér lap ráadásul közel félíves méretben, nem volt kérdés, hogy mihez kezdjek vele. Ha pedig Hófehérke, akkor nem lehetett más a címzett, mint Merci, tekintve, hogy amúgy is ígértem neki egy képet már vagy egy éve. A szoknya a kedvencem, egyszerűen öröm volt rajta dolgozni (nem mintha a többi részén nem lett volna az). Igaz, majd' beleőszültem, mire kész lett az összes kis pötty és szirom, de annyira jó látni, amikor kezd kialakulni a végeredmény! A folyamat a legszebb, azért érdemes nekiállni, nem a kész műért, hiszen az már nem változik, tehát ilyen téren nem is túlságosan izgalmas. Az alma egy kicsit feldobja azzala  pirossal, nem? Jó nézegetést kívánok, és tudom, hogy még mindig jövök nektek egy bécsi beszámolóval, remélhetőleg az is a napokban meglesz.