Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni, hogy mit ábrázol. Annyi a lényeg, hogy van egy saját történetem, amin fejben már hosszú évek óta dolgozom. Ennek a történetnek az első része szól Botondról, aki egy 7 éves kobold gyerek. Az ő történetével már találkozhattak azok, akik annó nyomon követték a képregényem második változatának facebook oldalát. Ezt azóta abbahagytam, és nem is tervezem, hogy Botond kalandjai ilyen formában folytatódnának tovább. Helyette úgy döntöttem, hogy a ceruzát tollra cserélem, pontosabban billentyűzetre, és jó másfél év gépelés után néhány hónapja megszületett egy kétszázegynéhány oldalas Word dokumentum, amelynek már készül a második része Bendegúz címmel. Erről a képről - talán az érzelmi kötődés miatt - nem írok negatív kritikát. Azt hiszem, ez az egyetlen rajzom, amitől semmi pénzért nem válnék meg - azért pedig, hogy még egyszer nekiálljak egy hasonlónak, nagyon sokat kéne fizetni.

A készítésről: ahogy sok más képem esetében, itt is hirtelen szállt meg az ihlet. Ez azt jelenti, hogy egyik pillanatról a másikra szinte kényszert érzek, hogy alkossak valamit, úgyhogy aznap is, amikor a Botond tablónak nekiálltam, spontán kiborítottam a papíros szekrényemet. Na de egy ilyen témához nem elég a mezei félig firkált karton, ehhez a képhez minimum Fabriano kellett. Csodák csodájára találtam is egyet, nagy boldogan előhúztam, és akkor... megláttam rajta a ronda vörös pöttyöket. Hogy miből származtak, és hogy kerültek a papírra, gőzöm nincs, de úgy gondoltam, legjobb kihívásnak felfogni a helyzetet. Így történt, hogy a szépséges Fabrianora helyenként más papírokat ragasztottam, ezzel téve változatossá a felületet. Aztán jöhetett a szókásos tűfilc és tus, kezdve a középső vékony csíkkal, aztán a mellette lévő 4 díszes ruhás alakkal, legvégül pedig Botond baloldali sávjával. A művelet hosszadalmas volt, kb másfél hónap, persze kisebb-nagyobb szünetekkel.